Olvasunk is, meg nem is. Nézzük, mit értünk ez alatt.

Talán te sem érted az ellentmondást a panasz és a valóság között. Azzal jönnek az emberek neked, hogy manapság senki sem olvas (ezért minek is írni). Te pedig nézel értetlenkedve, hiszen tulajdonképpen egész áldott nap mást sem csinálunk: görgetünk, Facebookozunk, olvassuk a híreket, multimédiás tartalmakat fogyasztunk; tehát nem a mezőn aratjuk a búzát.

Azonban amikor a neten az olvasó agy átsiklik a szövegeken, nincs ideje felfogni a komplexitást, mit jelent ez?

 Egy reprezentatív felmérési tapasztalat szerint a 18 éven felüli népesség 5,3%-a (ez kb. 0,4 millió ember) semmit sem olvas. Ezekből a felmérésekből azonban a legelesettebb csoportok mindig kimaradnak, ez tehát a valóságban valamelyest nagyobb, mintegy 6-6,5%.

Kik az abszolút nem olvasók?

68%-a 60 év fölötti idős ember és ugyancsak jó kétharmaduk 8 általánosnál kevesebb osztályt végzett.

82% nyugdíjas vagy háztartásbeli; 60%-uk szakképzetlen fizikai munkás, 58% pedig falun él.

Ohh, bocsánat, azt azonban nem említettem, hogy ezek a számok nem a netes olvasási értéket mutatják, hanem az „olvasási szokásunkat úgy általánosságban véve”.

A neten az olvasási szokásokat tekintve még ennél is bonyolultabb a helyzet.

Empirikus kutatások sokkoló eredménye, hogy virtuális térben szinte senki sem olvas, legalábbis nem hagyományos értelemben véve, tehát „nyugodtan, nekiülve, maximális figyelmet szentelve neki”.

A weboldalak látogatói átlag 1-3 oldalt néznek meg (vagy inkább futnak át), és a látogatók legalább fele soha nem tér vissza az adott oldalra. A látogatás csupán néhány perces.

Egy másik kutatás szerint az interneten fellelhető szövegek kétharmadát annak létrehozóján kívül soha senki más nem látja, mint ahogy azt is állítja, hogy ma az okostelefon az abszolút nyerő: az (olvasott) tartalmak nagy részét telefonunkon olvassuk.

Ez a neten az első számú olvasóeszköz.

Bármit is írunk, a szövegnek, a tartalomnak ehhez a megváltozott szokáshoz kell alkalmazkodnia: tehát az emberek nem túl nagy kijelzőn olvasnak minket.

De minek tartalmat írni, ha állítólag úgyis kevesen olvasnak?

Talán téged is elkap a csábítás, hogy az igényt lejjebb add a szövegek kapcsán.

És annak is, hogy egyáltalán ne írj.

Úgyis csak egy sötét lyukba lapátolod a tartalmakat.

Egy kupac bulvárral és az aktuális hírekkel versenyzel és osztozol minden nap a zsebekben rejtőző mobilok tartalmaként. Ráadásul nem helyhez és időhöz kötjük, hogy mikor olvasunk.

A naponta előállított tartalom mennyisége folyamatosan nő – miközben mindegyik célja az, hogy elolvassák.

Bármikor és bárhol ma a kulcsszó.

Bármennyire is temetnéd a tartalmakat, ezt a projektet még el kell napolnod.

Igaz is, és nem is, hogy nem olvasunk.

Az igazság az, hogy csupán megváltozott a viszonyulásunk és az olvasási szokásunk a neten.

Ezt a hullámot akár meg is lovagolhatjuk, de el is temethet minket.

Akkor szörfözzünk most egy kicsit a tényeken.

Kattintásról kattintásra újabb szövegekkel találkozunk – hogyan viszonyulunk hozzájuk? 

A megszokott, könyvek általi olvasási szokásokhoz képest feltétlenül megváltozott az olvasó szöveghez való hozzáállása és a befogadásának módja (különösen a digitális bennszülötteknél igaz, érdekesek lehetnek az ezzel összefüggő adatok, tehát mit és mennyit olvasnak).

(A kimaradt fizikai kapcsolat is ide tartozik, amellyel egy könyvhöz közelítünk; a szaglás és a tapintás elmaradása, amelyek egy nyomtatott könyv olvasásakor szerephez jutnak.)

Létezik egy kutatás, ahol résztvevők egy körülbelül harminc oldalas történetet kaptak kézhez, az egyik csoport e-book, a másik pedig papíralapú könyv formájában.

A kísérletben ötven diák vett részt.

A történet elolvasása után kérdéseket tettek fel nekik a történetről. A tapasztalat az volt, hogy a hagyományos könyv olvasói jobban fel tudták idézni az események sorrendjét, jóval pontosabb válaszokat is adtak arra, hogy mi volt a történet alapja.

Azok, akik e-book formájában kapták meg a sztorit, ezt a lécet sajnos leverték. Arra hivatkoztak, hogy nem tudták pontosan felmérni, hol tartanak a könyvben.  

Szándékosan vakok vagyunk a neten

Agyunk egy bonyolult szerkezet.

Szerkezeti felépítését és működési elvét tekintve is jellemző rá, hogy egy belső, ősi funkció köré szerveződik.

Talán találkoztál már a hüllőagy kifejezéssel.

Olyan mellékkulcsszavak jönnek vele potyautasként, mint a túlélés, veszély és társai. Kutatók azt állítják, hogy viselkedésünket továbbra is hüllőagyunk egyszerű vezérelvei tartják hatásuk alatt.

Ezért érzed úgy különböző helyzetekben, hogy „Maradj az ismert úton, az ismeretlen ugyanis veszélyes!”.

 „Tartalékolj és spórolj velük, csak arra áldozz időt, pénzt, energiát, ami közvetlen probléma, sosem tudhatod, hogy….”

„Csökkentsd a kockázatot, a veszélyt!”

Agyunk három fő egységre bontható, amiből az egyik a Hüllőagy – azaz agytörzs. Ez az agyad legmélyebben fekvő, legősibb és egyben legprimitívebb része is.

Elsődleges feladata a túlélés.

Olyan érzéseket, tapasztalatokat köszönhetsz neki, mint az éhség, a szomjúság, a, légzés, emésztés vagy hőszabályzás.

Nem gondolkodik (milyen paradox, nem?). Zsigerből „cselekszik”.

Az „először ütünk, majd kérdezünk elvét vallja”.

A pánik-reakciók is innen eredeztethetőek.

Miért mesélem ezt most neked?

Minden általunk érzékelt külvilági információ átmegy az agyad információs szűrőjén, a krokodilagyon (hüllőagyon).  

Ez egy roppant hatékony, de a fent említettek miatt nem túl szofisztikált szűrőrendszered, amely a tudatos, logikus agyterületünket védelmezi a fölösleges információktól.

Tehát amikor új információval kerülsz szembe, különböző paraméterek alapján osztályozza az agyad ezen része az információt és kiadja az azonnali viselkedési parancsot:

• Veszélyes, tehát menekülj!
• Szükséglet, légzés, étel, szex, ez jöhet.
• Unalmas, ne pazarold rá a figyelmet!
• A befektetett energiához képest nagyobb a haszon, nyereség, akkor pakold a tudatos részhez!

Ha a tartalmad unalmas, átsiklik az ember felette – késztetést legalábbis nem fog érezni az elolvasásra. Ha bonyolult, nehezen olvasható, tehát tagolatlan, akkor bekapcsol a veszély lámpa – a tudatos agyat leterheled valami huszadrangú fontossággal bíró, bonyolult dologgal, ahelyett, hogy fontosabb dolgokkal foglalkozna.

A könnyebb utat választva ilyenkor az emberek odébb állnak.

Daniel Kahneman pszichológusként közgazdasági Nobel – díjat kapott, tudósként bizonyította be azt, hogy a valóságban az emberek egyáltalán nem racionálisan döntenek (pl. hasznos lehet egy tartalom, de mégsem áldoznak rá időt és energiát).

A „Gyors és lassú gondolkodás” című könyvében említi, hogy az emberi gondolkodást két rendszer kontrollálja:

    egy gyors/intuitív

    és egy lassú/logikus.

A lassú és logikus gondolkodás rengeteg „üzemanyagba kerül az agynak”.

Izzasztó agymunka, csakis komplex döntéseknél használjuk, ami kognitív szempontból megterhelő.

A gyors viszont éppen ezért a lustább verzió, nem mérlegel.

Azonnali, zsigeri döntéseket hoz meg, Kahneman szerint pedig a döntéseink 90%-ért a gyors gondolkodásmód felel.

Mi ebből a tanulság?

Az erőfeszítések mindig negatívan befolyásolják a figyelmünket.

Olvasód tehát öntudatlan áll bosszút rajtad a tartalmat érintő hanyagságodért – szelektálni kényszerül.

Kellemetlen igazságok az olvasóidról, amit talán nem tudtál

Légy felületes az olvasáskor és garantáljuk, hogy elsikkadsz a lényeg felett.

Emlékezz vissza egy olyan szituációra, amikor a Youtube-on éppen videót néztél. Majd néhány perc múlva megszólalt a telefonon vagy csak üzenetet kaptál, ekkor valószínűleg azt vetted észre, hogy amint elkezdted elolvasni az üzenetet, már is elvesztetted a videó mondandójának fonalát.

A figyelem és a netes olvasási szokások olyan összetettek, mint a gordiuszi csomó.

1.     Az agy szinte megvilágít bizonyos információkat és csupán egyes része tűnik fel a tudatos érzékelésünkben. Ebbe trappolnak bele hatalmas léptekkel az írásaid, a hirdetéseid, hírportálok anyagai, az e-mail-jeink, barátaink üzenetei vagy egy tv-reklám.

2.     Figyelmünk szelektál és fókuszál a mindennapokban. 1997 óta örök igazság: emberek nem szívesen olvasnak a weben, csak átfutják a weboldalakat.

3.     Egy kutatás szerint az emberek mindössze 16%-a olvassa el szóról-szóra a weboldal tartalmát.

4.     Azt a szöveget szeretjük olvasni, ami felráz, ami felkorbácsolja az érzelmeinket, mert kizökkent a langyos állóvízből.

5.     Átlátható tartalmat kedveljük, a tagoltat, mert az ömlesztett tartalomban hamarabb elveszítjük a fonalat.

6.     A SEO is hatással van ránk, mint kutyaiskolában a vezényszavak a gazdák szájából, amelyek képesek megszólítani és odahívni a kedvencünket.

7.     Címek, alcímek, képek, idézetek és változatos elemek tartják fenn kíváncsiságunkat és tudásvágyunkat.

8.     Utáljuk a szituációt, amikor olvasni akarunk, de a szemünknek kényelmetlen. 

Ami ennél is fontosabb olvasási szokás, hogy a fűnyíró-minta alapján olvasunk.

Éppen úgy, ahogy a fűnyíró módszeresen söpör oda-vissza egy füves területen.

A gyakorlatban tehát a bal felső tartalmi résztől indulva elmozdulunk először jobbra a sor végéig, aztán egy sorral lejjebb lépünk és innen balra haladunk a sor kezdetéig (weboldalak hőtérképén látható a jelenség).

Egy másik érdekes olvasási minta a flipper-minta, amely szerint nem lineáris módon tekintjük át a találati oldalakat, hanem össze-vissza pattog a tekintetünk.

A szövegben megjelenő elemekkel is érdemes csínján bánni, a kiemelt idézetek, felhasználók által létrehozott tartalmak, értékelések, ábrák, bejegyzések olykor kiemelnek; számos alkalommal viszont megzavarják az olvasást és ilyenkor átváltunk az átfutás technikájára.

Kedveljük, ha a stílus hasonló a természetes beszédhez.

De minden esetben elmondható, hogy az olvasás során ugrálunk egy szövegben, kihagyunk részeket, majd visszatérünk és újra meg újra átfutjuk ugyanazt a tartalmat, amit már áttekintettünk.

Az olvasásnál mindig válaszokat keresünk és a tartalmak keresése során próbáljuk kiválasztani azt a forrást, amelyiktől a legjobb választ reméljük.

Információt csipegetünk.

Gyors válaszokat akarunk.

Az írás és a szerkesztés klasszikus szabálya szerint tehát amikor írsz, ne habozz belefoglalni valamit; amikor viszont szerkesztesz, ne habozz kidobni.

Minden arról szól, hogy hogyan lehet a király tartalom klikkjébe bekerülni

A hitelesség, a pontosság, az igényes kinézet pávatollként vonzza a figyelmet.

Az olvasók tehát szkennelve olvasnak a neten, ha szkennelés közben valami felkelti az érdeklődését, amire érdemes energiát szánni, akkor telefonon is elolvasnak hosszú cikkeket.

Miközben a fogorvosi váróban ülnek, a metrón utaznak vagy az ebédjüket fogyasztják.

Az Interneten „szörfözünk”.

Ez azt jelenti, hogy azért böngészünk honlapokat, mert keresünk valamilyen információt (választ egy kérdésünkre, megoldást a problémánkra), de az is lehet, hogy csak egy kis szórakozásra vágyunk.

Nemcsak befogadjuk a tartalmat, hanem alakítjuk is azt és befolyásoljuk a szöveg további sorsát (kommentet írunk, lájkoljuk vagy megosztjuk).

Elsődleges, hogy megtegyél mindent annak érdekében, hogy ne az „alacsony minőségű”, az „érdektelen tartalom” közé tartozz és a címzett kicsomagolja a neki szánt szöveget.

„Amit nem olvas senki, az nincs is” – állítják sokan.

Ne az internet szemétdombját növeld, hanem teremts értéket. Ehhez az elsődleges kiindulópont, hogy tudod, hogy kinek, miért és hogyan akarsz írni.

A szövegírás viszont összetett folyamat.

Számos apró technikai részlettel.

Az emberi természet sajátossága, hogy ha felhőkarcoló, akkor a legmagasabb, ha steak, akkor a legomlósabb és ha tartalom, akkor pedig a legjobb kell. Ezért keress meg minket, ha te is így gondolod.

Az emberek nem akarnak időt vagy erőfeszítést pazarolni online sem. Mindaddig, amíg olyan tartalmat tervezel, amely elismeri ezt a valóságot és segíti az embereket

…jó úton haladsz.

Ebben segítünk neked szövegírás szolgáltatásunkkal. Írj nekünk és készítsünk omlós online steakeket a net asztalára!